A lajstromozási eljárás bejelentéssel indul, amelyet a papíralapú bejelentés mellett elektronikusan is meg lehet tenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a lajstromoztatni kívánt megjelölést és az árujegyzéket, de fontos, hogy egy bejelentésben csak egy megjelölésre kérhető védjegyoltalom. Fontos az is, hogy az árujegyzéket szűkíteni lehet, bővíteni azonban nem. Emiatt különös gondossággal kell a védjegy árujegyzékét összeállítani.

Ha az árujegyzéket túl szűken határozzuk meg, akkor új bejelentés megtételére lesz szükség, ha a védjegyet későbbiekben a bejelentésben nem szereplő árukra vagy szolgáltatásokra kívánjuk használni. Amennyiben viszont az árujegyzék túl tágan kerül meghatározásra, az növelheti az ütközés veszélyét más korábbi védjegyekkel szemben. Ezen kívül amennyiben olyan árukra vagy szolgáltatásokra igényelnek oltalmat, amelyek tekintetében a védjegyet a későbbiekben nem használják, a védjegy oltalma a nem használt árukra vagy szolgáltatásokra használat hiánya miatt meg is szüntethető. A védjegy árujegyzékének összeállításakor tehát egyrészről érdemes bátornak lenni és minden  szóba jöhető árut megjelölni, másrészt érdemes reális korlátot szabni a megjelölt áruknak.

Mennyibe kerül magyar védjegyet bejelenteni?

A bejelentés benyújtása után az SZTNH megvizsgálja, hogy a bejelentési nap elismerhető-e és megfizették-e a bejelentési díjat. A védjegybejelentésért a 19/2005. (IV.12.) GKM rendeletben meghatározott összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Magyar védjegy bejelentéséért jelenleg az alábbi táblázatban megjelölt hivatali díjakat kell fizetni:

Sajnos meg kell jegyezni, hogy bizonyos cégek megtévesztő megtévesztő fizetési felhívásokat küldenek a védjegybejelentők részére. A levelek első ránézésre bejelentési díjakra vonatkozó hivatalos számlának tűnnek, de a levél küldője általában csak valamilyen adatbázisba bekerülést ajánl a levélben megjelölt díj megfizetése ellenében.  Amennyiben kérdése van, hogy az ön által kapott levél ilyen megtévesztő felhívás-e, forduljon bátran hozzám a kapcsolat menüpont alatt megjelölt email címen.

A lajstromozási eljárás a bejelentés alaki vizsgálata után

A bejelentés benyújtása után elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát és érdemi viszgálatát is. Ha a bejelentés megfelel az alaki és érdemi vizsgálat során ellenőrzött követelményeknek, az SZTNH kutatást végez a korábbi jogokkal összefüggésben. A hivatal a kutatás eredményéről kutatási jelentést készít, amelyet megküld a bejelentő részére. A kutatási jelentés csak tájékoztató jellegű, korántsem biztos, hogy a kutatási jelentésben megjelölt korábbi védjegyek jogosultjai fel fognak lépni a bejelentéssel szemben.

Ezután a bejelentés meghirdetésére kerül sor a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben. A bejelentés meghirdetésének időpontjától számított 3 hónapon belül a korábbi jog jogosultja felszólalást nyújthat be a bejelentés ellen. Amennyiben a felszólalás sikerre vezet, a védjegy nem kerül lajstromozásra.

Ha a védjegybejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek, az SZTNH a megjelölést védjegyként lajstromozza. A  lajstromozási egyeljárás kb. 7-11 hónapot vesz igénybe, feltéve, ha a lajstromozási eljárás valamilyen ok miatt “meg nem akad” (pl. felszólalás). Az oltalom a bejelentés napjára visszamenőleges hatállyal, a lajstromozással keletkezik és 10 évig tart. A magyar nemzeti védjegyek lajstromozási eljárását a következő folyamatábra foglalja össze:

A védjegyjogosult kötelezettsége a bejelentés benyújtásakor a díjrendeletben meghatározott összegű hivatali díj megfizetése. A védjegy lajstromozása után sem dőlhet hátra a védjegyjogosult, ugyanis a védjegyet az árujegyzékben meghatározott árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban ténylegesen használnia kell. Nem használt védjegy alapján pl. nem nyújtható be felszólalás, sőt akár a védjegy használat hiánya miatti törlésére is sor kerülhet. Arra a kérdésre, hogy pontosan milyen használati cselekvények jelentik a védjegy tényleges használatát, az IP Law blog Esetjog menüpontja alatti jogesetek adnak támpontot.